Tegnap Koppenhágában eleredt az ESŐ. De nem az a "napközben számolhatunk záporral, néhol zivatarral"-fajta, amit a Németh Lajos, biztos ami biztos alapon, minden áldott nap kilátásba helyez. Hanem egyszercsak megeresztették a csapot, és fél napon keresztül esett és esett, ahogy Forrest Gump meséli a buszmegállóban a bonbont rágcsálva, "mindenféle eső, ami csak van. Aprószemű, szurkálós eső, nagy, vastagon ömlő, oldalról zuhogó eső, és néha meg úgy nézett ki, hogy alulról esik az eső fölfelé." És az is rögtön feltűnt, hogy ez az aprócska tényező (értsd:a városra rászakadt a dán ég), rajtam meg pár fényképezőgépes japán turistán kívül, a világon senkit nem zavar. Itt egy jó esernyő és/vagy gumicsizma pont ugyanolyan fontos és alapvető, mint a jó smink meg a jó bicigli.
Okulva az eseten, elhatároztam hogy ez előbb említettből még aznap be is szerzek egyet, magyarán: azon nyomban veszek egy esernyőt. Kis hableányosat, mondjuk. A boltba járás ugyan még kicsit körülményes itt nekem, mert ha meglátok egy feliratot, mondjuk, Isenkramforretning, még mindig nemtudom megítélni, hogy a henteshez, a mosodába vagy a kutyafodrászatba készülök-e épp betérni. Vagy, esetemben, egy mindeneshez, mert máshogy az elém táruló kínálatot aligha tudnám leírni. És persze az eladó mosolyát, hogy na itt bizony ma üzlet lesz, kéremszépen. Az hogy Mehmed (na ki gondolta volna?) arab bajusza fogadott nem annyira lepett meg, tekintve hogy mára tényleg hatalmas arab (és fekete) kisebbség él Koppenhágában, szóval úton-útfélen találkozni burkát viselő nénikkel, asszonyokkal és kislányokkal, minden áldott szupermarketben lehet naan-t kapni (ez egy keleti lepénykenyér) és csak a Brønshøj Torv-on több kebabos van, mint az egész török riviérán. Naagy-nagy nehezen elfogadhatóra alkudoztuk az esernyő árát, megmondtam neki, ha Allah tüzes nyilai is fognak kergetni hazáig, akkor se adok többet érte. Ráállt az alkura, de csak azért, tette hozzá, mert béke kell a világnak, Insh´Allah. Úgyhogy én gyorsan és békésen távoztam, eszembe jutott ugyanis hogy milyen nap is van (szept.11, csak úgy margóra), és nem tudtam vajon azt a békét ugyanúgy képzeli-e ő is, mint azok, akik miatt ez a nap hírhedtté vált. Mormogott még valamit a kisebbik fiáról meg az én szüleimről, de, akármi is volt az, nem éltem a lehetőséggel. Insh´Allah.
