HTML

Mojzi blogja

Friss topikok

Címkék

Plenáris, Strasbourg, Gilbert

2013.11.24. 20:54 mojzi.

A héten nagy volt a csend a Parlament háza taján, már ami a brüsszeli épületet illeti. Az uniós alapszerződések értelmében ugyanis (és előre bocsánat a kis jogi kitekintőért), a Parlament évente 12 alkalommal köteles négy napig Strasbourgban ülésezni. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy pénteken megtelnek a képviselői irodák ajtaja előtti koporsók, ahogy az óriási iratszállító ládákat hívják - unióshumor, na! ;) - hogy aztán útra keljenek képviselőstül, asszisztensestül Elzászba, Franciaország északkeleti csücskébe. És hiába egyre hangosabb a kritika, ami ezt az alapjában véve felesleges irat- és embertranszportot éri, a költségekről már nem is szólva, a franciák ragaszkodnak ehhez a kis kiváltságukhoz, mert hát ilyen egy makacs békaevő nép ez a francia.

Nekünk brüsszelbenmaradottaknak (már ha létezik ilyen szó) azért nem volt akkora csapás ez a hét, már ha csak a dolog gyakorlati előnyeit nézzük: jelentősen kisebb forgalom, rövidebb sorban állás a reggeli csokismuffinomért és persze az ebédlőben dél és egy óra között megszokott tömeg negyede. Nagyon szeretem egyébként ezt az itteni ebédlőt, nem csak azért mert alapvetően mindent szeretek ami kajával kapcsolatos, és mert az itteni krémlevesnek más neve és színe, de pontosan ugyanolyan íze van minden áldott nap. De itt lehet a leginkább megfigyelni azt a nemzetiségi, vallási és nyelvi sokszínűséget, amit én személy szerint az Unióban a legjobban szeretek, és ami ezt a jobbról-balról támadott közös európaiságot olyan szerethetővé és élvezhetővé teszi. Főleg, hogy ez a pártíz négyzetméternyi terület a parlamenti szocializáció csomópontja, itt találkoznak és cserélnek eszmét a spenótoshal mellett a házaspárok, a barátnők a pénzügyi osztályról, a kollégák a szomszéd irodából és a gyakornokok a harmadikról meg a másik épületből. Tisztára olyan mint egy élő SimsCity, csak itt mindenki elegánsabban van öltözve. Én a magam részéről mindig jobban örülök ha férfitársaságban ebédelek, nem azért mert nem viselem el a konkurenciát magam körül, ahogy azt az októberi Cosmo-tesztből megtudtam, hanem mert velük nyugodt lelkiismerettel eszem még desszertet is, és nem kapirgálunk negyven percig négy deka rukkolasalátát és két kocka tofut párolt csicseriborsóval. 


Igen, nekem is feltűnt már hogy minden bejegyzésemben szánok egy fejezetet az evésnek vagy az ivásnak, legtöbbször mindkettőnek :D de most már igyekszem a szakmaibb dolgokra koncentrálni: véget ért a novemberi plenáris ülés Strasbourgban, elfogadták a költségvetést, az ErasmusPlust, kiosztották a Szaharov-díjat, lehullott az első hó, szóval hétfőtől visszatér minden a régi jó brüsszeli kerékvágásba, jönnek a bizottsági ülések. Mert hát a parlamenti munka lényege azon alapul, hogy a képviselők különféle szakbizottságokba szerveződnek, hogy ennek a munkának az eredményeképp a lehető legjobb és legéletképesebb törvényjavaslatok szülessenek, amiről aztán a plenárison döntenek. Magyarán: itt tessék kiveszekedni magát mindenkinek, hogy Strasbourgban már ne kelljen. Persze az itteni viták, amikből az érzékenyebb témáknál bizony akad pár, azért jelentősen békésebbek mint a TV-ben mutogatott ukrán vagy dél-koreai pofozkodások. Bár könnyen el tudom képzelni, hogy a kialakult nézeteltérések oka nem is a véleménykülönbség, hanem a néha bizony eléggé szabad szellemű fordítás, mert gyakran előfordul hogy egy esetleges viccnél csak maga a viccmesélő és három földije nevet, na meg a tolmács, ugye. Persze tisztában vagyok vele hogy a mégoly profi fordítók szakterminológiai ismeretei is végesek, és senki se érthet az adatvédelemhez, a menekültjoghoz és a tehéntenyésztéshez egyszerre, de ha néha belehallgatok egy-egy spontán tolmácsolásba, mindig a kedvenc zs-kategóriás bolgár szerelmesfilmem jut eszembe, amit a szlovák tévé feliratozott. A nyilvánvalóan szerelmes férfi az egyik jelenetben ugyanis nagyon összeveszik az asszonnyal, és ordítja neki: Ty kurvo jedno! ty kurvo jedno! mire megjelenik a fordítás a pacifista szlovák dabing értelmezésében: Varoval som ťa!! így, két felkiáltójellel.


De hogy ne ilyen trágársággal zárjam a mai történetet, elmesélem még hogy új taggal bővült az irodánk: szerdától nálunk lakik Gilbert, az egér is. Igazság szerint lehet hogy már kicsivel régebb óta nálunk lakik, csak szerdán mutatta meg magát teljes kis szürke gyorsanfutós valójában. Ennek mondjuk a Gábor jóval kevésbé örült mint én, szóval muszáj volt megtenni a szükséges egértelenítő óvintézkedéseket, és olyan svédasztalos fogadást hagytunk ott neki a hétvégére, mandulával, sajtos tuccal (ha nem szeretné a mandulát) meg csokis keksszel, hogy attól tartok a Büro-egér időközben megadta magát, és mostanra már az örök ementáler-mezőkön nyargal. Jövő héten beszámolok!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mojzika.blog.hu/api/trackback/id/tr225653651

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása