HTML

Mojzi blogja

Friss topikok

Címkék

2012.10.09. 23:32 mojzi.

Vikingföldön túlpörög az élet. Más mentséget sajnos nemtudok találni gyér bejegyzéseim számát igazolandó, de beláttam lassítanom kell kicsit a tempón, mert a sok hajnalig tartó bul..akarom mondani könyvtárba járásnak meg lett a böjtje, ahogy a Rudibácsi is mindig előre megmondta. Szóval most pár napra marad a tea és a pizsamadiszkó, na meg érkezik a blog-kárpótlás, végre valahára.

Másfél hónapnyi dán lét úgy szaladt el, hogy csak a horalky-készletem és a bankszámlám sajnálatos (és az utóbbi időben igencsak radikális) apadása emlékeztet rá, mióta is szívok már fjord-illatú északi levegőt. Annak ellenére hogy azt kívánom ez a szemeszter sose érjen véget, azért nem tagadom, a honvágy első jelei is jelentkeztek már. Néha minden különösebb ok nélkül magyarul beszélek a balsorsára épp a horizontomra vetődő elárusítóval és/vagy buszsöfőrrel (akikre egyébként külön facebook-oldalon lehet szavazni! rosszabb napjaimon csak úgy szórom a maximum tizeseket a 60 feletti kedvenceimre, hogy a marokkói bazárt megszégyenítő arab melódiákat bömböltetőket már ne is említsem) Aztán persze egy-egy családi vagy baráti összejövetelnél (ahol természetesen minden alkalommal szkájp-díszvendég vagyok) meg különösen elszorul a szívem, de az érzés talán némiképp kölcsönös, novemberre ugyanis annyi vendéget várok Koppenhágába, amivel egy balatoni panziónak sem kéne szégyenkezni. És hát, mostanra már gyilkolni tudnék egy igazi, hazai, aranysárga, csibenyakas húslevesért is. Na nem mintha magamhoz képest nem tennék minden egyes nap óriási lépéseket a gasztronómia útján! Beláttam ugyanis hogy csak magamra hagyatkozhatom ha valami normálisat szeretnék enni, vagyis olyasmit, amihez valami mást is hozzá teszek azon túl, hogy kifizetem. Persze minden egyes főzésemet egy családi szkájp-konferenciabeszélgetés előz meg, anyu-mama-én felállásban, amit aztán reggel még egyszer megismétlünk anyuval írásban, biztos ami biztos, ugye. A dán séfek most bizonyára tiltakoznának, de nem igazán létezik olyan hogy dán konyha. Mondjuk, mire számítson az ember fia egy olyan országban, ahol a tradicionális étel a smørrebrod, vagyis, a vajaskenyér :D Bár amit itt az emberek leginkább szeretnek (a sör után, persze, az első három helyen), az a kicsi, fura alakú húsosfasírt (tudjátok, amit az Ikeában is lehet kapni!), nameg a virsli, vagyis a pølser, amit minden elképzelhető színű, szagú, állagú és ízesítésű mustárral, uborkával, sült hagymával meg sült retekkel lehet kapni. Egy ilyen gasztronómiai élmény után az ember két napig büdösít, de pølsert enni a bódéhoz támaszkodva egyszerűen nagyon dán, és mindenkinek ki kell próbálni. Apropó főzés, mostanában a mi kis nemzetközi bandánk (nagyjából 10 ember, egy nagyon hangos és nagyon szeretnivaló spanyol-olasz-német-portugál-belga-francia-magyar únió) felvette azt a jó szokást, hogy minden héten valaki más veszi kézbe a fakanalat, és megkóstoljuk az épp soron levő nemzet lányának/fiának specialitásait. Ki nem találnátok mit volt a menü az olasz lánynál, Andreanál...bizonyám, spagetti, ha bárki egy pillanatig is kételkedett volna! Tegnap este a német vacsora volt soron (spanyol szülinappal karöltve, hajajaaaj), és eszméletlen finomakat ettünk (a kedvencem a tésztába tekert spenótos-húsos-omelettes tekercs volt, amit a heidelbergi, férjeiket szerető asszonyok alkottak meg, mivel hogy elrejtették szem elől a húst, és így kijátszották a nagypénteki böjtöt) Német ízek ide vagy oda, azért meg merem kockáztatni, hogy népszerűbb, mint egyetlen földim, Andris marhapörköltje, úgyse lesz semmi. Hiába na, nálunk nem annál a bizonyos vajas kenyérnél tetőzik be a főzőtudomány! ;)

Hadd számoljak be a Mojzi kontra dán nyelv küzdelemben elért sikereimről is, ahol ha kiütéses győzelmet nem is sikerült még aratnom, azért a pontozásnál egy egyenlőben már kiegyezhetünk. És, küzdök továbbra is hősiesen. Bejutottam ugyanis a dán kurzusra, ahol Tom, a tanárunk (aki szakasztott ugyanúgy néz ki különben mint James Bond, a legújabb), hetente kétszer három órában kíséreli meg a lehetetlent, vagyis meg akar minket tanítani dánul. Minden egyes percét élvezem ezeknek a kedd és csütörtök délutánoknak, egyrészt rettentő szórakoztató egy nyelvet a nulláról kezdeni, másrészt meg a társaság is nagyon "besikerült". Ott van például Yassen, aki egy bolgár de mégis inkább kanadai, aztán a nagyon pici kínai lányok, vagy Karolina, a lengyel lány, akinek kétszer lopták már el a biciklijét, és aki múlt pénteken stoppal ment Amszterdamba, de egyelőre még nem ért vissza. Na meg persze Viki, fra Ungarn. Úgy vagyok egyébként Koppenhágában a magyarokkal mint Frei Tamás volt mindig az oknyomozós dokumentumfilmjeiben: bárhol sétált az utcán a világban, Marokkóban, Szingapúrban vagy Csécsepatonyon, egyszer csak mindig szembe jött neki egy magyar :D Így voltam a Vikivel én is, csak ő nem jött szembe, hanem én ültem le mellé. És ugyanígy jártam a két szegedi sráccal, mikor ugyanabba a sorba álltunk  be sörért, vagy az erdélyi lánnyal aki hallott a buszon magyarul telefonálni, és sorolhatnám. Na de vissza lelkes Tomhoz, aki nagyjából úgy érezheti magát mint egy csoportos foglalkozáson a kisegítőiskolában, mert a dánt tényleg mindenfélének mondanám, de könnyűnek NEM. Ugyanis minden egyes dán szó betűinek a kétharmada "silent letter", vagyis egyszerűen nem ejtjük ki őket, és semmiféle szabály nincsen erre vonatkozólag. Így van, és kész. Egy egészen egyszerű példán szemléltetném a dán nyelv csodáit: Hogy hívnak? kérdezi a dán, leírva így: Hvad hedder du? kiejtve viszont így: Ve hellllü du? ahol is az a sok l-betű valami olyasmi hangot akar jelenteni, amikor az l-t, a ly-t, az ö-t, az u-t és a megnyújtott ü-t együtt ejtjük ki, és amit billentyűgombokon autentikusan visszaadni sajnos képtelen vagyok. Hát mondjátok meg őszintén, nem csodálatos? ;)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mojzika.blog.hu/api/trackback/id/tr34808575

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása