"Élvezd, és ne akarj folyton térképet hozzá.
A térképet magadnak kell megrajzolnod."
Gaál Péter
Bevallom töredelmesen, sose írtam még blogot. Még csak klasszikus, tizenéves "reggel nyolckor ébredtem, fogat mostam, vajaskenyeret reggeliztem" és "Peti ma nagyszünetben megsúgta engem szeret"-naplót se. De tudom és remélem, hogy lesznek emberek akiket érdekel az én féléves Erasmus-kalandom, egy kicsi sellyei porszemé a naagy-nagy dán fővárosban! :) Szóval köszönöm Nektek a bizalmat, igyekszem rászolgálni! Biztonsági öveket bekapcsolni, íródik a koppenhágai napló! :)
...
És tényleg itt van, amit még pár napja se hittem el igazán. De még akkor se, mikor átestem életem legnehezebb búcsúzásain, és a fél szívem megszakadt az emberekért akiket a legjobban szeretek, most mégis otthon maradtak. A másik felét viszont kedden további húsz kilónyi ruhával, dán-magyar szótárral, a mama jótanácsaival és "jajistenemmennyünkmár"-érzéssel egy óriáskofferba csomagoltam, 17:05-kor egy utolsót integettem Bécsnek, és elindultam hogy meghódítsam a legó és a kis hableány hazáját.
43 órányi dán élettel a hátam mögött ünnepélyesen jelentem, imádom ezt a várost! A jót köztudottan könnyű megszokni, a nagyonjót meg, mert ez ugye egyenesen arányos, nagyonkönnyű. Süttetem az átlagos augusztus véginél még sokkal hófehérebb lábaim a Kongens Have, Koppenhága legöregebb és leglátogatottabb parkjának füvén, hallgatom az egyelőre érthetetlenebbnél is érthetetlenebb dán kuruttyolást (tak! tak! mange tak! vagyis köszönöm, ezt tanultam meg tegnap, azóta égre-földre tak-olok ahol csak lehet), figyelem a kutyás-kisgyerekes-biciklis családokat (mert itt ez a kombináció a legtrendibb kiegészítő), soktizediket söröző fiatalokat, és, kapaszkodjatok, a piknikező (!) boldog (!!) nyugdíjasokat (!!!). Mert a dán nép boldog nép, kortól függetlenül, és minden joggal azok. De, erről majd még lesz szó.
Nem akarlak fárasztani túl sok információval rögtön az elején, viszont mindenképp megosztanám Veletek Koppenhága négyparancsolatát, ahogyan én látom. Hogy ha valaki már e pár sor olvasása után úgy dönt, hozzám költözik, gond nélkül menjen a beépülés. Szóval:
1. A dánok nagyon szeretik a királynőt, II. Marghrete-t. Ha végighajt egy királyi autó vagy kocsi a városon (ahogyan ma), akkor leáll a forgalom, és nagyapa-unoka, nyakkendős és futócipős egyaránt lelkesen telleget neki. És mindenhol, de tényleg mindenhol, a hot-dog árustól (a híres pølsevogn, mmmm) az élelmiszerbolton át a kárpitosig lehet képeslapot kapni az uralkodónőről és a királyi családról. Ja, és minden dán tud legalább egy hülye viccet a királynő francia férjéről, aki ezalatt a sok év alatt sem tanult meg rendesen dánul.
2. A bicikli. Koppenhága biciklik nélkül olyan, mint a gulyás paprika nélkül. Vagy Jancsi Juliska nélkül. Vagy a kalóz rum nélkül. Elképzelhetetlen. Sose jártam még olyan városban, ahol a kétkerekűek száma ugyanannyi volna mint az autóké, márpedig itt ez a helyzet, ebben a nyárvégi időszakban meg pláne. És persze a bicikliközlekedésnek itt komoly szabályai vannak, amit a dánok a bicikliiskolában tanulnak meg. Igen, tényleg létezik ilyen.
3. Használni kell a szemetest. És mégegyszer, használni kell a szemetest! Itt az a ciki aki nemteszi.
4. Sose próbálkozz kimondani, Rød grød med fløde. Lehetetlen, és úgyis csak kiröhögnek érte.
Nemsokára jelentkezem újra!
Mojzi
